Úgy kezdődött, hogy Athénban éppen valamilyen tüntetés zajlott, ezért be sem jutottam kocsival a városba. Két napos arcüreg emeléses kurzust tartottam, bemutattam, hogyan kell csinálni, mire kell figyelni, milyen komplikációk merülhetnek fel, satöbbi. Mindezt élő műtét során mutattam be. Kiváló idő volt, nagyon finom ételeket ettem. Egy egész napra beköltöztem egy szuper luxus resortba, és pihentem egy napot.
Zell am See-ben gyakorlati kurzust és előadást tartottam. Ezért cserébe az egész családomnak foglaltak szállást. Így miután letudtam kötelezettségeimet, Judikával, és két fiammal együtt töltöttünk pár napot. Síeltünk, és jól éreztük magunkat. Legalábbis egy darabig, a srácok ugyanis egy nappal korábban haza akartak menni, hogy ne lógjanak sokat a suliból. Csütörtökön elkezdtek sírni, pénteken pedig már az iskolapadban ültek. Néha nem értem a mai fiatalokat!
A sok utazástól valószínűleg elfáradhattam, mert a berni túra után egy héttel nagyon beteg lettem. Betegen, arcüreggyulladással utaztunk el New York-ba a New York-i Egyetem (NYU) és az International Congress of Oral Implantologists (ICOI) közös kongresszusára. Teljesen lerobbanva, kialvatlanul tartottam meg az előadásomat, és nem is emlékszem pontosan, hogy miket mondtam, de azt tudom, hogy az előadás háromnegyedénél be kellett fejeznem, mert lejárt az időm. Szerintem nem vették észre, de én tudtam, hogy ez egy rosszul sikerült előadás volt. Állítólag csak nekem nem tetszett. A következő pár napot a városban töltöttem Judikával, mászkáltunk, vásárolgattunk, satöbbi. Mire hazaértünk, kutyabajom sem volt.
Bernben a helyi egyetemen a protetikai klinikán meghívott vendégelőadónak számítok, tanítom az orvosokat. Itt több előadást tartottam, és két nagy műtétet is végeztem. Ez két olyan eset volt, amit már több klinikáról elküldtek, mondván: képtelenség megcsinálni. Nagyon szépen sikerült mindkét műtét.
Zürichbe egy úgynevezett „Expert Meeting Downtable” miatt utaztam. Ez egy olyan esemény, amikor egy bizonyos anyagnak mindenféle tudományos aspektusát megvizsgáljuk.
Törökország után azt hiszem, két napot sikerült itthon töltenem, aztán irány Los Angeles. Ez egy kemény túra volt, mert öt nap alatt négy előadást tartottam négy különböző helyszínen, két különböző országban. Loma Lindán kezdődött a kaland, innen átmentem Mexikóvárosba, ahol egy egész napos kurzust tartottam. Este átrepültem Monterreybe, másnap még egy egész napos kurzus, aztán még aznap este visszarepültem Los Angelesbe. Beköltöztem egy tengerparti szállodába, hogy pihenjek egy kicsit, de kaptam egy e-mailt, amiben felkértek, hogy tartsak egy előadást a UCLA-n. Nem tudtam nemet mondani, megtartottam az előadást, és még aznap este hazarepültem.
Ankarába a Török Paradontológiai Szövetség hívott meg. Visszatérő vendégnek számítok, és tulajdonképpen jól is sikerült az előadás.
A Hotel Kempinskiben tartottam egy arcüreg emeléses kurzust.
A maraton Zágrábban folytatódott. Állítólag a legjobb helyi klinikán tarthattam az előadást, de végül nekem kellett megteríteni a műtéthez, mert halvány fogalmuk sem volt arról, hogy mit is kellene csinálni. Ez elég fárasztó volt, de végül minden jól alakult.
Monacóba Athénból érkeztem. Itt éppen az Európai Csontintegrációs Akadémia (EAO) konferenciája zajlott. Ez egy komoly esemény, nagyjából háromezren érkeznek ide a világ minden pontjáról. Vertikális augmentációról tartottam egy nagyon sikeres előadást. A konferencia elnöke egyébként Massimo Simion professzor, akit meglehetősen nagyra tartok. Másnap a délutáni szekción elnököltem, utána pedig három varázslatos napot töltöttünk a városban Judikával. Például elmentünk ebédelni a nizzai Hotel Negresco-ba. Ebben a szállodában mosogatott Pierre Richard a Félénk vagyok, de hódítani akarok című filmben! Béreltünk egy mini cabriót, és körbejártuk a környéket, szóval nagyszerű volt.
Majdnem két hetes maraton áll előttem. Azért is találó a maraton kifejezés, mert éppen Görögországban kezdődik. Thesszalonikiben előadást tartottam, meg disznófejeken mutattam be pár dolgot. Be kell vallanom, hogy összességében véve egyáltalán nem rajongok az utazásokért.
Kemény hétvége volt. Először elmentem Karlsruhéba. Erről a városról azt kell tudni, hogy ide nincs közvetlen repülőjárat. Szóval először Stuttgartba repültem, itt béreltem egy autót, és így jutottam el a Baden Württenberg-i városba. Megtartottam az előadást, aztán megnéztem a frankfurti autókiállítás szalonját, ami tele volt elképesztő autócsodákkal. Innen elrepültem Temesvárra. Soha nem jártam még ott, és nagyon kedvesen fogadtak. Itt is és Karlsruhéban is a horizontális vertikális augmentációról tartottam előadást. Nagyon aranyosak voltak. Mivel a román szervezők tudták, hogy sietek tovább, azonnal vinni akartak a reptérre, és ezért az előadás végén nem is engedtek oda senkit, hogy ne menjen vele az idő, kivéve a magyar orvosokat. Ez nagyon jólesett, bár ezt mind csak utólag tudtam meg.
A II. Bone Management Symposium-on vettem részt. Ebben a konferenciában azt szeretem, hogy ez egy privát kezdeményezés, és ahhoz képest elég jól megszervezték. Igyekszem azzal támogatni őket, hogy előadásokat tartok náluk.
A zürichi kaland úgy indult, hogy elrepültem Freiburgba, ahol a helyi egyetemen találkoztam Heiner Nagursky professzorral. A kutatásaimat a professzorral közösen folytatom, ő végzi el a hisztológiai vizsgálatokat. Hasznos pár nap volt, ellenőriztünk egy csomó dolgot, szinte le sem vettem a szemem a mikroszkópról, nagyon jó volt. Aztán innen repültem át Zürichbe.
A rendelőmben tartottam egy kurzust pár környező országból érkezett kollégának. Nagyon jól sikerült. Élő műtétet csináltam, hívtam operatőrt, aki rögzítette az eseményeket, megmutattam nekik a várost, éttermekbe vittem őket, hasonlók. Kétévente szoktam csinálni ilyen kurzusokat.
Szegeden fogorvos hallgatóknak tartottam előadást esztétikai implantológiából. Nagyon hasznos, ha már hallgatóként látják, hogy milyen lehetőségek rejlenek a szájsebészetben. A másik fontos ok, hogy rájöjjenek: a biológiai háttér ismerete alapvető feltétele a sikeres munkának
A Magyar Fogorvosok Napján több száz magyar fogorvos előtt tartottam előadást. Szeretek hazai fogorvosoknak előadást tartani, mert fontosnak tartom, hogy először ők értesüljenek az új technikákról, friss kutatási eredményekről – még azelőtt, hogy külföldön mutatnám be ezeket.
2001 óta minden második évben ellátogatok erre a kairói kongresszusra. Nagyon szeretek idejárni. Amikor itt vagyok, mindenképpen szakítok időt arra, hogy elmenjek az Egyiptomi Antikvitások Múzeumába.
Orulok, hogy a "vege fele" jarok az irassal az uj arcureg tanulmanyunknak. Nagyon jok az eredmenyek es a protokoll is tetszik.
